Nicolas Cage kopaszra borotvált fejjel kelt ki magából
2024. május 02. 18:16
A színész szigorúan nézni most is nagyon tud, és a tőle megszokott széles gesztusok sem maradnak el, de a végtelenül pongyolán megírt Az utolsó vadászatot ő sem tudja megmenteni. A Cinegón és a Scream.hu-n is látható westerndráma az amerikai történelem egyik súlyos bűnéről beszél.
2024. május 02. 18:16
8 p
0
1
10
Mentés
Nyitókép és fotó: Saban Films
***
Német Dániel írása
Nicolas Cage-nek számtalan furcsa hobbija van, imádja például a régi sportautókat, a különleges ingatlanokat, és saját bevallása szerint mindezzel olyan mértékű adósságot halmozott fel, hogy számos egykori A kategóriás sztárhoz – többek között Robert De Niróhoz vagy John Malkovichhoz – hasonlóan emiatt mindenféle gagyi produkcióban is szerepet vállal. Viszont egy dolog vitathatatlannak bizonyult vele kapcsolatban: legyen szó fércműről vagy egy kiváló filmről,
Cage jelenléte mindent többé-kevésbé élvezetessé tesz.
Szélsőségekre hajlamos habitusának eredményeként nincs átmenet aközött, hogy zseniális alakítást nyújt vagy elképesztő ripacskodásba kezd – a maga módján mindkét véglet szórakoztató. Ha pedig a forgatókönyv a megfelelően erőteljes, olyan mesterművek születéséhez járul hozzá, mint a januárban bemutatott Álmaid hőse, amelyben egyenesen brillírozott.
Az egy évvel korábbi, de nálunk csak most, a Cinegón és a Sceram.hu-n debütált Az utolsó vadászatéból azonban semmit sem tudott kihozni, annak ellenére sem, hogy Gabe Polsky rendező és társszerző jó szándéka vitathatatlan. A film az amerikai történelem egy korai, de annál súlyosabb természetpusztító bűnére hívja fel a figyelmet: 1860-ban 60 millió bölény élt az ország területén, a folyamatos prémvadászat miatt húsz év leforgása alatt alig hatszázan maradtak. Az, hogy manapág körülbelül harmincezerre tehető a számuk, az őslakosoknak és a világ legnagyobb fajmentési akciójának köszönhető.
A film ezt a kíméletlen pusztítást ábrázolja néhány ember végtelen kapzsiságán keresztül. A történet főszereplője egy fiatal srác (Fred Hechinger), aki otthagyja az egyetemet, hogy világot lásson, és megismerje a valódi életet, amelyet a fizikai munkával és azon belül is a bölényvadászattal azonosít. És bár egy kisvárosba érkezve egy idős prémkereskedő közli vele,
hogy ez a szakma megöli a lelket,
nem hisz az öregnek, és egy furcsa figurához csapódik. A Cage játszotta Miller azt állítja, egy távoli területen mesés méretű csordát látott, ha ezt lemészárolják, elképesztő összeg ütheti a markukat, így két másik szerencsevadásszal útnak is indulnak.
Gabe Polsky eleinte ügyesen építi a feszültséget, sokáig nem lehet tudni, hová is fut ki a sztori. Az indiánok által kegyetlenül lemészároltak holttesteivel például azt érzékelteti, hogy a fenyegetés kívülről érkezik majd, a természet rendjébe becstelenül beavatkozó fehér emberrel az ősi kultúra letéteményesei végeznek. De nem így történik, helyette a saját mohóságuk hozza el a kárhozatot: a csorda valóban létezik, és valóban hatalmas, ezért az eredetileg néhány hetesre tervezett kegyetlen mészárlás az ellenállhatatlan zsákmány miatt egyre hosszabbá és hosszabbá válik.
A film sok szempontból Az öreg halász és a tengerre emlékezetet,
ám ebben az esetben nem csupán a mostoha, embert próbáló külső körülmények – fagy, víz- és az élelemhiány – okoznak gondokat, hanem a mindezek hatására megjelenő mentális problémák szintén fokozzák a veszélyt; mindez egyre inkább egymásnak ugrasztja a csoport tagjait. Az utolsó vadászat ugyanakkor egy felnövéstörténet is, amelyben végigkísérhetjük egy fiatal srác férfivé érését, ahogyan megismeri a valódi világot, annak összes mocskával és aljasságával.
Mindez papíron izgalmasan hangzik, csak sajnos a lap nagy része üres maradt. A konfliktusok sematikusak, a párbeszédek érdektelen, a karakterek rendkívül vázlatosak, a színészek nem is tudják kitölteni a forgatókönyv fehér foltjait. Fred Hechinger átlagosabb alakítást nem is nyújthatna, Nicolas Cage ezúttal is nagyon próbálkozik a megszállott vadász szerepében, de nem sokra megy:
drámaiságot képtelenség kipréselni ebből a szerepből, és néhány szélesebb gesztust leszámítva a tőle megszokott, sajátos módon szórakoztató harsány ripacskodás is elmarad.
Ami újdonság, hogy ezúttal nem furcsa hajkoronával sokkolja a nézőket, mint megannyi esetben, hanem kopaszra borotválva, bozontos szakállal. És ez talán az egyetlen emlékezetes momentuma a filmnek, amely a második félidőben olyan totális unalomba torkollik, hogy szinte imádkozunk a megváltó stáblista legördüléséért, a végén pedig épp annyira fáradtan állunk fel a képernyő elől, mintha magunk is egy bölényvadászaton vettünk volna részt.
Végtelenül abszurd ötletre épül a Cannes-ban debütált Vincentnek meg kell halnia: a francia–belga thriller rendhagyó módon forgatja ki a zombi- és a paranoiafilmek megszokott elemeit különleges színészi alakítások kíséretében.
A plakát alapján azt hinnénk, gyerekeknek szól. Szól persze nekik is, hat éven felülieknek ajánlott, bizonyára jól elszórakoznak az aranyos szereplőkön. Közben viszont nagyon is „felnőtt-történet”.
A szinte a semmiből felbukkant, sztárok nélkül forgatott Szarvasbébi az év egyik legnagyobb durranása lett a Netflixen. Nem véletlenül; a minisorozat egy elképesztő igaz történetet mesél el.
Gesztust szeretnénk gyakorolni Nádas Péter felé, akivel szerkesztőségünk talán nem sok mindenben ért egyet, ugyanakkor vitán felül az egyik legjelentősebb élő magyar írónak tartjuk.
p
10
2
29
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 10 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.